Követjük a diák kerékpárosokat az Újvidékről Strasbourgba tartó úton!

Mi, Szerbia diákjai, nem szeszélyből vágtunk bele ebbe az útba. Azért indultunk el, mert nincs más valasztásunk.

Az utcáink, amelyek egykor a remény helyszínei voltak, ma már félelemtől telnek meg. Barátainkat és társainkat letartóztatták, mert kimondták az igazságot. Az intézmények, amelyeknek a népet kellene szolgálniuk, elnyomás eszközeivé váltak.

Ez több, mint egy kerékpártúra – ez a remény, az ellenállás és az elhallgattatottak hangjának útja.

Minden 2024. november 1-jén kezdődött, amikor tragédia történt. A újvidéki vasútállomás egyik perontetője összeomlott, ezzel 16 ember halálát okozva, sokakat pedig megsebesítve. Az 1964-ben épült állomást 2024-ben renoválták, de a leomlott rész felújítása nem volt megfelelően elvégezve. Ez nem egyszerű baleset volt — hanem egy korrupt és hanyag rendszer lelepleződése. 

A kormány, amely közömbös állampolgárai biztonságával
szemben, nem igazságszolgáltatással, hanem erőszakkal válaszolt. Válaszok helyett gumibotok. Párbeszéd helyett cenzúra.

Úgy nőttünk fel, hogy hittünk a szabadságban és az igazságban, mint alapvető jogokban. Most azt látjuk, hogy ezek kivaltságokká váltak,
amelyeket el akarnak venni tőlünk.

Ezért tekerünk Strasbourgba. Nem azért, hogy más oldja meg a problémáinkat, hanem hogy a világ meghallja mi történik Szerbiában.

Küldetésünk:

• Hogy a világ meghallgasson minket.
• Hogy az európai intézményeket cselekvésre ösztönözzünk.
• Hogy azok helyett is beszéljünk, akiket elhallgattattak.

Csak azt követeljük, hogy szabadon
élhessünk-félelem, cenzúra és elnyomás nélkül. És nem állunk meg.

Tekerünk, beszélünk és harcolunk-amíg a diákok követelései teljesülnek!